Laura története

10. fejezet

Úgy látom a tegnapi beszélgetés nem sokat ért. Elise sírt mert már nem bírta idegekkel.

Ezért úgy döntöttem másnap,hogy elmegyünk nyaralni, mielőtt újra suli. Ez nagyon jót tett nekik. Újra boldog,vidám gyerkőcök lettek. Attól kezdve sose veszekedtek.

(bal Emilee,jobb Elise)

____ Eltelt megint egy kis idő... már 5. esek voltak,10 évesek._____

(bal Emilee,jobb Elise szintén)

Már én is 29 éves voltam, Bryan pedig 30. Sajnos gyorsan telik az idő,már én se bírom követni. És megint eltelt 5 év...

(Szokásos sorrend... Itt is Emilee van bal oldalt)

...Már nem voltak olyan kicsik.

Elise: Anya! Tetszik nekem egy fiú! (hirtelen felszólalt)

Emilee: Nekem is...

És a kezembe nyomtak egy képet egy ikerpárról...

Elise: Nekem a jobb oldali tetszik!

Emilee: Nekem meg a bal!

Én: És már jártok is?...

Majd Elise elszomorodott.

Elise: Én nem,de Emilee igen. Nem jövök ki jól ezzel a fiúval.

Én: Ne keseredj el kicsim! Biztos nem ő az igazi!