2. fejezet Másnap reggel siettem,mert még az iskolabuszt is lekéstem. Bryan már várt mikor megjöttem.
Bryan: Szia Laura... (nagyon elpirult)
Én: Szia!
Bryan: Már vártalak... (és még pirosabb lett az arca... Csoda hogy bele nem betegedett az izgalomba)
Én: Bryan jól érzed magad? Nem kérsz egy kis vizet? Nagyon sápadt vagy!
Azzal Bryan már nem bírta és hirtelen lesmárolt. Nem elleneztem.
Bryan: Sajnálom... De... ÉN SZERETLEK! (ez úgy mondta hogy mindenki ránk nézett)
Én: Oh,Bryan! ... (most én pirultam el) Én...ÉN IS! (direkt én is így mondtam)
Bryan: Lennél a barátnőm?
Én: Hát persze! (és még egyszer smároltunk,de most mind a kettőnk akaratára)
Bryan elkísért ahhoz a teremhez ahol éppen volt órám,a tanár meg jól lecseszett a késésért. Órák után Bryan hazakísért és ott is maradt egy ideig nálam és segített a leckében is. |