Laura története

13. fejezet

Úgy éreztem úgy lesz helyes,ha leszúrom Emilee-t. De megbántam... Oh,drága ikertestvérem! Te voltál az egyetlen kincsem... Majd elsírtam magam és EGÉSZ nap sírtam. Úgy éreztem már végleg nincs senki mellettem és nincs kire számítsak... Elmentem Dake-hez aki szintén nagyon keserves volt...

Én: Járnál velem? ...

Dake: Hát persze hogy nem! Az egyetlen kincsem elvetted! Szégyellhetnéd magad,hogy képzeled,megölöd az ikertestvéred!??? (majd ő is sírásba kezdett.... Nem csodáltam ...

Örökké fekete maradt a hajam. Már nem volt más választásom... Elbújtam a világtól örökre...Úgy éreztem ezt érdemlem..EZ AZ ÉN BÖRTÖNÖM! Egy fekete sötét palotába bújtam ami rég elhagyatott volt és senki sem talált rám...

Alone forever... Nem féltem,de nem is akartam. Teljesen sötétté váltam... Már legenda is volt rólam... Így hangzott: "Egyszer valamikor volt egy fekete angyal,ki megölte ikertestvérét. Ezután elbujdosott és megölte magát" Ez persze nem egészen így történt.