Laura története

14. fejezet

VÉGSŐ FEJEZET

Másnap elmentem a temetőbe,ahol anyám,apám,és az ikertestvérem volt. Elkezdtem vagdosni a karom,folyt a vérem a sírra. Megérdemeltem. Beszéltem a szellemekkel,de mind csak csalódott bennem. Teljesen megváltoztam...

Úgy éreztem innen már nincs kivezető út... Anyámat is láttam. Ő azt mondta gratulál. Ő nem ilyennek nevelt. Apám nem szólt semmit mert sokkot kapott... Az iker testvérem pedig meg akart folytani,ezért menekülnöm kellett.

De hiába. Fojtogatott már örök életemre. Ezért úgy döntöttem begyógyszerezem magam... Befeküdtem a koporsómba... De nem sikerült megölni magam...

_______3 évvel később...________

Rám talált egy fiú. Én a koporsóba feküdtem direkt éheztettem magam...De ő a koporsóba is rám talált...Kinyitotta a koporsót,és én lassan felnéztem... Majd hirtelen elkezdtem szárnyalni...Szó szerint! Fekete angyal lett belőlem,mint a legendában... És megcsókolt,én pedig átöleltem...

Ő volt az igazi... Egész végig...És...mikor megcsókoltam az egész családomat újraélesztettem és nagyon boldog voltam!

Végre mindkettőnknek meglett a szerelme,végre minden újra régi lett,újra szép...És apa egy gyermekkori képet nyomott a kezembe örömkönnyeket hullajtva...

Apa (Bryan) : Ez te vagy! (Mondta büszkén könnyekkel teli szemmel...) És ugyan ez történt most!

Anya (Laura): Igen!...

És Emilee hirtelen fehér angyallá vált..

Emilee: De gyönyörű lettem!

Elise: Emilee sajnálom...Nem tudom mi ütött belém...

Emilee: Te még mindig itt tartasz? Nem történt meg és kész!

És büszkén megölelt...

Anya: Ahogy a nagyi mondta: "Igazi angyalok!"

És a hajunk újra színváltós lett,de mostantól mindig egyforma.

VÉGE!

Kedves olvasók! Köszönöm,hogy elolvastátok a honlapomat. Viszonylag régen csináltam már,körülbelül két éve.

Így utólag már nem tartom túl jó történetnek,de köszönöm,hogy egészen idáig követtetek. ~Klau 2016.01.29.